Gin Tonic

A messzi-messzi jövőben, egy nagyon közeli galaxisban…

Miután kenterbe vertek mindenkit a lázadó felkelők, főleg a gonoszokat - mert püföltek napszámra, és vedeltek hétszámra - lefeküdtek és másnap, picit másnaposan fel is keltek. Kivételt képeztek azok, akiknek harangoztak.

Szép új nap virradt az emberiségre és a többi másnapos, elnyomott értelmes lényre. Győzött a felkelés - de ettől függetlenül volt, aki továbbaludta borízű álmát - az univerzum fellélegzett…

Mivel már nem kellett attól tartani, hogy az ember úton-útfélen akcióosztagosokba botlik, a korall csempész, Hátra Szaltó - a Korall- Csempe Kft.-től, ahol az építési kerámiák széles választékát kínálják - elhatározta, hogy barátait, a szőrös mukit, Cseh bakát, a kivont karddal rohangáló Lüke Transformert, és a titokzatos Lila Orgazmus hercegnőt elviszi kirándulni valami egzotikus, szép helyre. Úgy döntött, hogy a robotokat, Pszi Traccsolót és hordó testű kollégáját, Artúr De Túrt nem viszi magával. Unta már, hogy majdnem minden történetnek ők a kulcsfigurái. A bázis egyik komputerében ki is nézett egy szép, zöldellő bolygót, ami nem esett messze a Korpás-kantól.

Egyedül a hercegnőnek nem volt ínyére a kirándulás. Mivel nagyon fontos személynek tartotta magát, úgy gondolta a parlamentben, egy percig sem tudnák nélkülözni a jelenlétét. De a Cseh bakának sikerült meggyőznie, hogy tartson velük - hisz ő volt a jövő gyalogos katonája: a baka a digitális korszakban - egyszerűen elcsavarta Lila Orgazmus fejét. Előbb jobbra, aztán picit balra, majd a hóna alá kapta a kapálódzó, ordibáló hercegnőt és felkullogott vele az Alumínium Flakon rámpáján.

A hajón már türelmetlenül várt rájuk Hátra Szaltó és Lüke Transformer. Látszott rajtuk, hogy amíg várakoztak, nem tétlenkedtek; Transformer ruházatán, gumicsizmáján több helyen is golyó ütötte lyuk éktelenkedett és enyhén füstölgött. Hátra Szaltó pedig, úgy nézett ki, mint akit lézerkarddal nyirbáltak meg.

A Cseh baka bosszúsan rámordult a vigyorgó korall csempészre, volt egy sejtése, hogy ezek ketten min kaptak hajba; a csempész, és a volt parasztgyerek. Minden bizonnyal már megint azon vitatkoztak, hogy melyik a jobb fegyver: a pisztoly, vagy a lézerkard. Aztán azon voltak, hogy be is bizonyítsák igazukat.

A muki a saját és Lila Orgazmus fejét csóválva fejezte ki nemtetszését, aztán a hercegnőt padlóra pottyantotta, majd beleerőszakolta magát a navigátori székbe.

– Üdv a fedélzeten, Orgazmus hercegnő! – mondta jókedvűen Szaltó kapitány, és felsegítette a kattogó nyakú, szitkozódó hercegnőt.

Mielőtt kettőt pislanthattak volna, a muki már be is üzemelte a hajót. Ez abból volt érzékelhető, hogy a Flakon recsegett-ropogott a talpuk alatt, és meghibásodásokat jelző lámpák gyulladtak fel piros fénnyel.

– A hajó indulásra kész! – jelentette ki Hátra Szaltó, és belehuppant a pilótaszékbe. – Ne eresszetek le, itt hagyjuk ezt a téglakupacot, vár ránk a természet. Felszállunk! – szólt hátra kételkedő társainak, aztán indulásra késztette az Alumínium Flakont.

A hajó vezérlőpultján az egyik kijelző villogni kezdett, kivételesen zöld színben.

– Megérkeztünk! – mondta hitetlenkedve Szaltó kapitány, és lassan hátrahúzta a fénymeghajtó karját. Ő volt a legjobban meglepve, hogy a hiper-szuper hajtómű kifogástalanul működik.

Az űbertérből kilépve a csillagok fénycsíkként süvítettek el a hajó mellett, aztán az univerzum megállt mögöttük.

A hirtelen fékezéstől Transformernek felkavarodott a gyomra. Hiába volt az Ernő nagymestere, a gyomrán nem uralkodhatott. Egyszer evett Jáde mester főztjéből – a zöld trutymótól akkor rájött a szaporafosás, napokat töltött a téglabudiban - és azóta még emésztőszervrendszere nem teljesen regenerálódott. Vett egy mély levegőt, és pár pillanatig befelé figyelt. Erőt merített a mindent átható Ernőből, és lecsillapította háborgó gyomrát.

– A bolygó eléggé elhagyatottnak tűnik – jegyezte meg Orgaznus hercegnő. – Idilli hely egy csempésznek – sandán Szaltóra nézett, és rámutatott az előttük terebélyesedő planétára.

– Ne üsd a szemedet a levesembe – mondta a kapitány jókedvűen, és tekert egyet a hercegnő kakaós csiga hajcsomóin.

– Fogaggyunk, asziszed, ez jó vicc volt! – szisszent fel Orgazmus hercegnő, és megtaposta a konzolon zongorázó kapitány kezeit. Minek hatására a hajó megbillent alattuk.

– Megvesztél? – kiáltott fel Szaltó helyett, Lüke. – Egy szempillantás alatt a primitív őslakosok eszébe jutunk, ha így folytatod! Egyelőre nem szeretnénk fejtörést okozni nekik.

– Ha a kapitány nem tudja rendesen navigálni a hajót, akkor majd elvezetem én! – vágott vissza a hercegnő.

– Kii!? Te? – döbbent meg Hátra Szaltó.

– Én? Én!

– Nem én! Te!

– Te? Én aszittem, hogy én!

– Na hagyjuk a rizottót! – mondta a kapitány újra vigyorogva. – A Cseh bakának már nagyon hiányzik a Kashyyyk; vagyis Kiskunfélegyháza dzsungelvilága, a vadonban lesz ideje nosztalgiázni.

A másodpilóta helyeslően felmordult. Megjegyezte, ha úgy adódik, szívesen megtanítja a többieket fára mászni.

Hátra Szaltó inkább másra mászott volna, de ezt nem tette szóvá. Szerencsére a hercegnő nem olvasott Szaltó cifra gondolataiban.

A bolygó meseszép volt. Vadregényes tájak suhantak el alattuk.

– Itt leszállunk! – mutatott a kapitány egy kisebb tisztásra. – Navigáld arra az öregjányt – utasította a mukit.

A Cseh baka bólintott, és finoman letette a hajót: rázuhant a tájra.

Aúú! Beszakadt a körmöm – szisszent fel Lila Orgazmus hercegnő, miután elhajtott útjából egy zöldellő ágat. Már bánta, hogy a körömreszelőjét nem hozta magával.

A táj szép volt, de a hercegnő nem lelte örömét a vaderdei sétában. Úgy gondolta itt az ideje, hogy lemondjon vezető szerepéről; Lüke Transformert udvariasan maga elé engedte, aki lézerkardját bozótvágóvá avanzsálta - mint annakidején a sivatagos Tatun, amikor télen kiment az erdőbe fát vágni - így már kényelmesen haladtak a rengetegben.

A táj eléggé kihalt volt, sehol nem láttak állatokat neszezni az erdőben. Úgy gondolták, hogy a szőrös muki látványa elriasztotta őket. A Cseh baka nem osztotta ezt a véleményt. Különvéleménye volt! De nem állt le vitatkozni. Hátra Szaltót kivéve a többiek úgysem értették, miről is hadovál.

Transformer megálljt intett; egy barlangra lett figyelmes, ami egy kisebb sziklafalban nyílt. Érdeklődve arra indult tovább.

A hercegnő a fejét csóválta, most a Cseh baka segítsége nélkül. – Lüke, Lüke, te minden lukba belemész, csak úgy?

– Ezen ne csodálkozz – mondta Szaltó kapitány. – Még Jáde mesternél rászokott a barlangászat örömeire…

Lüke eltűnt a barlang mélyén, csak lézerkardja fényét látták a többiek a homályban derengeni, aztán egy tompa puffanást hallottak és heves szitkozódást.

– Mi történt? – kérdezte Orgazmus hercegnő, a barlang előtt kíváncsiskodva. – Lüke, jól vagy?

– Iigen – jött a nem túl meggyőző válasz. – Beleakadtam valami gyökérbe. Engedd el a lábam, nem hallod?

– Nem engedem, éhes vagyok, nyálsaláta! – mondta a gyökér.

Piff-puff!

– Gedva bele! Üt ev, mint a tovonyóva. Kitalálom, izmovzni jávsz, mi? Nem baj, még mavadt két fogam, avval még megtudlak havapni, ganajpüré!

Bim-bum!

– A Gedva kopaffa meg! Ev ténveg ivmovni jár…

KAME-HAMEEE!!!

Aztán a gyökér többet már nem vitatkozott…

Hamarosan Lüke Transformer feltűnt a barlang bejáratában. Az egyik kezében, egy ósdi lámpást szorongatott. A többiek furán meredtek rá.

– Izé… a gyökér mellett találtam – mondta Lüke.

Szerzeményét a nap felé tartotta. A régi lámpás színaranyból készült, csak kicsit poros volt. Az Ernő nagymestere úgy gondolta megtisztítja; ujjasával alaposan törölni kezdte. A lámpás egyszer csak füstölögni kezdett, és a füstből előugrott Lüke Transformer hasonmása.

Ezen Transformer úgy megdöbbent, hogy a lámpást Hátra Szaltó fejének hajította, aki elfelejtett felszisszenni fájdalmában, annyira lekötötte a kinti műsor.

– Üdvözöld rég nem látott testvéredet, Lüke – mondta halkan Szaltó.

– Nem a testvérem!

– Nem? Pedig esküdni mertem volna…

– Én a lámpa szelleme vagyok. A nevem Gin, Gin Tonic. Mint a jó bólé; dörzsölve, de nem keverve vagyok igazán jó – mondta szellemeskedve Lüke hasonmása. – Lüke úrfi, mostantól te vagy a gazdám és hármat kívánhatsz.

– Mire? – kérdezte Transformer értetlenül.

– Mire hármat számolok – felelte Gin Tonic, aztán vállat vont és nagyot sóhajtott. – Három kívánságodat teljesítenem kell, rá van írva a lámpára – mutatott Szaltó kapitány lábainál heverő lakosztályára. – Nos, várom a kívánságokat.

A muki felmordult és vészjóslón a dzsinn fölé tornyosult, egyáltalán nem tetszett neki az új jövevény. Lüke Transformerből bőven elég volt egy is, ezt megpróbálta a szellemmel is tudatni.

– Mi a tüdőt makogsz? – kérdezte értetlenül a dzsinn. – Jókora sütemény vagy, hé! Néha igazán megborotválkozhatnál, mert úgy nézel ki, mint egy lezüllött filmsztár. Vagy netán készülsz a jégkorszakra?

A Cseh baka artikulátlanul felüvöltött, és a dzsinnt folyogatni kezdte.

– Állítsd le a barátod, Lüke gazda… – mondta a szellem elfojtott, vékony hangon. – Különben a mukinak baja esik.

– Egy mukival nem érdemes újat húzni – mondta vészjóslóan Lüke. – Most ezt a saját bőrödön tapasztalod, nyuszilufi! Gondolom, most a Hót hideg felszínén is szívesebben lennél, mint itt.

– Kérésed számomra parancs! – a dzsinn ujjával csettintett; aztán Lükével és a mukival együtt, eltűnt a száját tátó Hátra és Lila orra elől.

Transformer fázni kezdett, körülöttük mindent fehér hó borított, a muki megdöbbenésében elengedte Gin Tonic nyakát. Azon agyalt, hogy a nyavalyába váltogathatják egymást ilyen gyorsan errefelé az évszakok.

– Hová hoztál minket, szuper pempő? – kiabálta túl az arcába vágó szelet Lüke.

– Teljesítettem a kívánságodat – felelte a szellem. – A Hót bolygó hideg felszínére kívántál engem, mivel te vagy a gazdám, te is jöttél velem.

– De mit keres itt a muki?

– Annyira ragaszkodott hozzám, gondoltam elhozom őt is. Mi a következő kívánság?

– Üsd le ezt a marhát, Cseh baka! – kiabálta Lüke, és a dzsinnre támadt.

A mukit sem kellett bíztatni, meglendítette hatalmas mancsát.

A szellem belesüppedt a Hót fagyos felszínébe, majd a támadók háta mögött jött fel újra a külszínre. – Kukucs, itt vagyok! – incselkedett, és fenéken billentette támadóit.

Azok arccal a hóba estek, és ordibálva gurulni kezdtek lefelé, az egyik csúszós leejtőn. Percekbe telt, mire a leejtő aljára értek. Egymás hegyén-hátán landoltak, forgott velük a világ.

– Ha kérdezik, legalább hetvenen voltak, és mindegyik álig felfegyverzett Wampa jéglény volt! – nyekeregte szédelegve Lüke.

Cseh baka bólintott, sosem gondolta, hogy egyszer egy nyiszlett Transformer utánzat mossa fel vele a Hót felszínét.

A távolban egy pingvin alakja tűnt fel, mikor meglátta a két hóbuckát játszó élőlényt, szteppelni kezdett a hóban. De mivel Lüke és a muki nem értékelték kellőképpen a kiselőadását, alaposan megtaposta őket is. Még a lábszagért sem kért elnézést.

– Elég a játszadozásból! – mondta a hóba döngölt Lüke. – Dzsinn, vigyél vissza minket!

– Igen, gazdám! – a szellem összecsapta a tenyerét, és újra a vadonban találták magukat.

Hátra és Lila szájtátva meredtek hóval borított társaikra.

– Hol a fenében voltatok? – kérdezte Szaltó kapitány.

– Csak nem aggódtál értünk? – kerülte meg a kérdést Lüke.

– Dehogy aggódtam, épp azon voltam, hogy elmegyek Orgazmussal virágot szedni, vagy gombászni! Mégis mi a fene történt?

– Gin Tonicot kérdezd…

– Nincs ebben semmi különös, teljesítettem a gazdám kívánságát – felelte a szellem. – Már csak egy kívánságod maradt te lüke! Jól fontold meg mi legyen az… Ha már így összebarátkoztunk, kívánhatnád azt is, hogy legyek szabad.

– Még csak azt kéne, fenekestül felforgatnád a világot! – sziszegte Lila hercegnő, és felkapta a földről a lámpát.

A lámpás szelleme meghajolt új gazdája előtt. – Kékeslila úrnő, várom a kívánságaidat, iszom szavaidat.

Lila Orgazmus értetlenül nézett a hódoló dzsinnre.

A szellem oldalra fordította a fejét és nagyot sóhajtott. – Már leeshetett volna, akinél a lámpa az parancsol nekem! – mondta türelmetlenül.

– Hmm! Elkérhetném a lámpát egy pillanatra? – kérdezte Hátra Szaltó, és a lámpáért nyúlt.

A hercegnő rácsapott a kezére. – Még mit nem! Még csak az kéne, hogy idekívánj valami csempe árút – húzta el a száját Ibolya.

– Hé, és mi van a fennmaradó egy kívánságommal? – érdeklődött Lüke.

– Azt felejtsd el, Jet Lik gyöngye, már nincs a birtokodban a lámpa.

– De…

– Semmi de! Szemfülesebbnek kellett volna lenned.

Lüke becsukta a száját és belenyúlt az Ernőbe, az felszisszent picit, majd a segítségével felemelte a dzsinnt, és fától-fáig hajigálta. Cseh baka elégedett mosollyal hallgatta Gin Tonic jajveszékelését.

– Tóni meg elesett… – hörögte faarccal a fantom, majd talpra állt és leporolta magát. – Ez minden? – kérdezte. – Nna öregem, ha ilyen gatyaszínesítő a harcmodorod, még al Jet Linek se vagy jó! – a dzsinn gonoszan felkacagott, aztán elkezdett növekedni meg fémesen csillogni. Párméteres növés után, fémes hangon megszólalt: – Lüketron vagyok, Ernő érzékeny Jet Li lovag másolat. Most kifilézlek, pulykatojás!

– Elég! – avatkozott közbe a violaszínű hercegnő. – Lüke a koboldot hagyd békén! Te pedig varázslók gyöngye, mars vissza a palackba!

– Iigen úrnőm – felelte remegő hangon a dzsinn, és visszaszivárgott a lakosztályául szolgáló lámpába.

Orgazmus komolyan gondolkodóba esett; azt latolgatta, miket is kívánjon. Társai ontották a jobbnál jobb ötleteket. Végül a hercegnő dönteni látszott. Már éppen szóra nyitotta lila színű ajkait, hogy kívánjon valamit, amikor az erdő fái mögül akcióosztagosok léptek elő. Pillanatok alatt körbezárták a kis csapatot.

Lüke támadóállásba helyezkedett és bekapcsolta a lézerkardja hűtését. Szaltó és a muki is előrántották gumibotjaikat.

– Pszt, Lila! – súgta Szaltó.

– Mi van?

– Uszítsd a katonákra Lüketront.

– Nem! Még nem.

– Megvesztél? Ezek mindjárt lekaszabolnak minket!

– Nem tudják, kik vagyunk, valami helyőrség lehet a közelben, amit még nem számoltunk fel. Be kell jutnunk a bázisukra, hogy végleg felszámolhassuk. – Orgazmus döntött: – Megadjuk magunkat!

Az akcióosztagosok szorosan közrefogták lefegyverzett foglyaikat és elindultak velük a bázisuk felé. Hátra Szaltó az úton végig káromkodott korall nyelven, nem értette a hercegnő logikáját. Azt meg végképp unta már, hogy mindig a nő dönt helyettük – nem hiába Orgazmus volt a neve - ha ott helyben elintézik az akcióosztagosokat, a túlélőkből kiszedhették volna a támaszpont helyét, és idehívtak volna egy kisebb csapatot felszámolni a bázist. Elege volt abból, hogy a piszkos munkát mindig ők végezték el.

A Cseh baka vakkantott valamit Szaltónak.

– Ahogy mondod pajti, ahogy mondod… – értett egyet a kapitány bundás barátjával, miközben az előttük haladó hercegnő hátsóját stírolták.

Hamarosan egy bányászvárosba értek. Az utcán lézengő bányászok az akcióosztagosokra és foglyaikra rá sem hederítettek - átnéztek és átmentek rajtuk - úgy tűnt errefelé mindennapos dolognak számított a fehér páncélzatú katonák járőrözése.

Egy magasabb épületnél megállt a csapat; a katonák a foglyokat betessékelték a kétszárnyú ajtón.

Lüke és társai, egy tágas teremben találták magukat. Kétoldalt oszlopok futottak végig a terem túlsó végéig, ahol egy asztal mögött, homályba burkolódzott alak ült.

A sötét alak felnevetett, és kezében vörös fényű lézerkard villant. Az oszlopok takarásából tejvadászok léptek elő kibiztosított fegyverekkel.

– Lázadók! Miattatok bukott el az Uradalom, ezért most meghaltok! – sziszegte a sötét Jet Li, aztán talpra szökkent és fekete lebernyegét a vállain hátradobta.

Lila előszedte a lámpást, és a dzsinnt szólította. – Kobold, pusztítsd el az Uradalmiakat!

A lámpa szelleme a megszokott füst kíséretében előjött Lila Orgazmus hercegnő alakjában és körülnézett a teremben. A tejvadászok visszahőköltek a többszörös ember látványától, még a megvilágítatlan Jet Li is megállt egy pillanatra.

– Van egy-két alapszabály hercegnőm – mondta a szellem. – Élőlényt nem ölhetek, és halottat nem támaszthatok fel.

– Jó, hogy mondod! – mondta felháborodva Orgazmus. – Akkor varázsold ide a fegyvereinket!

– Kérésed parancs.

Amikor Szaltó érezte fegyvere hűvös markolatát kezébe simulni, azonnal tüzelni kezdett. Társa, a muki követte példáját. Megbolydult a terem; mindenki lőtt mindenkire. Lüke és a sötét Jet Li - aki elfelejtett bemutatkozni - megtalálták egymást, és lézerkardjaik különös táncba kezdtek. A két Orgazmus egymással veszekedett.

Hátra Szaltó behúzta a hercegnőt az egyik oszlop takarásába, maga és a muki közé. A Cseh baka felmordult; rászólt a hercegnőre, hogy ne taperolja. Transformer az Ernő segítségével felkapta a sötét Jet Lit, és kipenderítette az egyik ablakon.

A terembe ekkor beözönlöttek az akcióosztagosok és eszeveszett tüzelésbe kezdtek. A hercegnő hasonmását össze-vissza lyuggatták.

– Lila, húz ki minket a kutyaszorítóból! – ordította Szaltó. – Különben úgy járunk, mint ez az agyament dzsinn; huzatos lesz a fejünk. Kívánj!

– Rendben. Dzsinn, vigyél minket a Flakon fedélzetére!

– Ahogy óhajtod, gazdám! – Gin Tonic bólintott; a csatazaj nyomban megszűnt körülöttük.

Egy pillanat alatt az Alumínium Flakon fedélzetén találták magukat.

– Ez remek! – jegyezte meg Szaltó kapitány. – Egyszerűbb lett volna, ha egyenesen a Korpás-kanra kívánsz minket. Így még nem vagyunk kint a csávából! – kimutatott a pilótafülke ablakán; a hajó egy hangárban volt.

– Nagyszerű! Valaki bevontatta a hajót, amíg mi piknikkeltünk – húzta össze a szemöldökét Lüke – Vajon hol lehetünk?

– A rázkódásból ítélve valami hajón – felelte Ultraviola.

– Egy Uradalmi Csillagtombolón! – kapott észbe Szaltó, amikor meglátta a hangárban az irodai Tuja vadászokat. – Lila hercegnő gyorsan kívánj ki minket innét!

Minden szempár a két hercegnő felé fordult.

– Sajnos az most nem fog menni – mondta a klón Orgazmus. – kimerültem, vissza kell térnem a lámpába pihenni. Úrnőm majd szólok, ha újra készen állok.

– Nem mész te sehova, még maradt egy kívánságom! – hebegte bosszúsan az ibolyán túli.

A dzsinn azonban rá sem hederített a toporzékoló hercegnőre, visszaszivárgott a lámpába.

Orgazmus mérgében a lámpát a földhöz vágta. – Gyere elő te halogén szemű, fröccsöntött ganajpüré, és vigyél ki minket innét!

Nem történt semmi, a szellem a lámpában maradt.

– Nincs más hátra, magunkon kell segítenünk – mondta lemondóan Szaltó. Már éppen indulóban volt a Cseh bakával, hogy felvonják a Csillagtomboló dokkját elzáró paneleket, amikor a Flakon megrázkódott alattuk, és megszólalt egy sziréna.

Szaltóék egymás nyakába szaltóztak, a hercegnőnek gondjai támadtak a levegővétellel. Magában konstatálta, hogy a mukinak nem éppen rózsa illatú a hónalja. Elhatározta, hogy szülinapjára vesz neki, egy rózsa illatú szappant…

– Valaki megküldött minket, egy tízes erejű bomlasztó sugárral! – jegyezte meg Szaltó, miközben kihúzta szájából a Cseh baka egyik szőrös nagylábujját.

A hangárba beözönlött egy tucat akcióosztagos és pilóta, a Tuja vadászgépekhez rohantak. A kijáratot elzáró védőpanelek félrecsúsztak, szabad utat engedve a felszálló hajóknak.

– Ezek a sugárbercik, jól feltupírozták a csúzlijukat! Az Uradalmiak most nagy grízben vannak miattuk – csillant fel a szeme Szaltónak, miközben a folyamatos rengések között próbált valahogy talpon maradni. – Na jó, tekerjünk mi is oda neki! Cseh baka, indítsd be a Flakont. Én és Lüke kezelésbe vesszük a pattantyúkat!

Az Alumínium Flakon nyekeregve nekilódult, vakító lézernyalábokkal bombázva a hangárt. Dokkoló Tuja vadászgépek robbantak fel mindenfelé és kigyulladt a hangár is. A Flakon alighogy kijutott az űrbe, a dokk berobbant, a hőhullám elérte a hajó fedélzetét, de komolyabb kárt nem tett benne.

Szaltóék most már azt is látták, hogy pontosan kik is támadják az Uradalmat: egy kiszáradt Kalahári cirkáló, tucat G és F-szárnyú hajó vette heves lézertűz alá a lomha Csillagtombolót.

A Flakon legénységét Hack-bár Admirális megnyugtató hangja üdvözölte.

– Admirális, ha nem bánja csatlakoznánk a hajóhadához! – beszélt a konzolhoz Szaltó kapitány.

– Az olyan jó pilótát, mint maga Szaltó, mindig szívesen látjuk – felelte Hack-bár Admirális. – A kék kötelék vezérhajóját elkötötték, vegye át az irányítást!

– Ezer örömmel – mosolyodott el Szaltó kapitány, a barátaira nézett. – Na, nyomás gyerekek, csapjunk a lovak közé! – mondta és rácsapott a hercegnő fenekére, minek eredményeképp egy szép nagy pofon lett a jutalma. Szaltó picit megszédült; elhomályosult előtte a világ, de még így is briliánsam manőverezett a Tuja vadászok között.

Legalábbis szerinte, Lüke és Lila a pilótafülke mennyezetére tapadva máshogyan vélekedett a dologról.

– Szörcsög ugyan még pár hörcsög odakint, de ők asszem, már nem fognak sokat hepciáskodni – mondta elégedett mosollyal Szaltó kapitány. – Kék kötelék, itt a parancsnok beszél, támadjátok a hidat! – adta ki a parancsot.

Hamarosan a Csillagtomboló pikkelyei és pajzsai leváltak, aztán felrobbant.

– Áááh! de jót durmoltam – mondta a dzsinn, mikor megjelent a Cseh baka háta mögött.

A muki erre úgy meglepődött, hogy pofonvágta kedvenc kapitányát: Szaltót.

– Úgy ütsz, mint egy lány – hörögte bedugult füllel a korall csempész, miután csinált egy triplaszaltót fotelestül. Kiköpte az egyik kedvenc fogát, és Orgazmusra nézett foghíjas mosollyal. – Még mindig én vagyok a góré! – győzködte magát.

Kezdett elege lenni kekeckedő barátaiból.

– Ennyi idő alatt teljesen kipihented magad, szellemek réme? – kérdezte Lila, Lilát.

– A lámpában máshogyan telik az idő, egy egész napot átaludtam – felelte a dzsinn.

– Aha! – mondta Szaltó. – Annyit durmoltál, hogy kialudtad a dauert a szemöldöködből, guminyúl!

Látszott rajta, hogy nem nagyon hisz a koboldnak. Aztán Hack-bár Admirálissal közölte, hogy van még egy befejezetlen ügyük – itt sandán a dzsinnre nézett – később térnek vissza a felkelők bázisára. Végül búcsúzóul jó utat, és kellemes ünnepeket kívántak egymásnak.

Transformer a nyakánál fogva megragadta a dzsinnt, és tanácskozásra hívta a többieket. Alaposan kivallatták a lámpa szellemét, hogy mit kívánhatnak és mit nem. Aztán elhatározták, hogy egymásnak adogatják a lámpát, és mindannyian kívánnak valamit, persze ezt is előre megbeszélték, hogy ki-mit kíván.

A Cseh bakánál gondok adódtak a kívánságlistával a nyelvi korlátok miatt, Szaltó pedig nem kívánhatott helyette. De a muki megoldotta a problémát; kipüfölte a dzsinnből, amit akart.

Nagyon szépeket és jókat kívántak: békét az univerzumra, gazdagságot, egy doboz tampont (Ibolyakéknek), a mukinak egy nőt, Szaltó telekívánta a hajót csempe áruval, Lüke egy új lézerszablyát kért, kék színben, és ez így ment sorban, mígnem eljutottak az utolsó kívánsághoz.

Azt akarták, hogy a dzsinnek is jó legyen; tehát az utolsó kívánság az volt, hogy Gin Tonic legyen szabad.

A dzsinn örült, a többiek is örültek, aztán a felmentett szellem örömkönnyek között azt mondta:

– Hála nektek nem vagyok a lámpa szelleme többé, így varázshatalmam sincs. Amit eddig kívántatok, az mind semmivé foszlik. Köszönöm, hogy kiszabadítottatok!

A többiek ajkáról lehervadt a mosoly.

– Mi van!? – kérdezte teljesen érthetően a muki.

– A kívánságaitok semmivé foszlanak, ennyi – mondta a dzsinn örömkönnyekkel küszködve. – Ekkora áldozatot még nem hozott értem senki. Lemondani a kívánságokról, hogy én szabad legyek… Hé, miért néztek rám ilyen furcsán!? Ugye nem akartok elagyabugyálni? Hisz barátok vagyunk, vagy mi.

A lefokozott dzsinn tévedett; a társaság rendesen elagyabugyálta, aztán lámpástól kihajították, Mósz ájszli kikötőjében.

A visszaút a Korpás-kanra csendben telt, végül a csendet Lüke Transformer törte meg.

– Barátaim, azt hiszem úgy lesz a legjobb, ha a lámpáról és a kívánságokról nem beszélünk senkinek. Még csak az kéne, hogy lükének nézzenek minket.

A többiek egyetértettek az Ernő érzékeny Jet Li mesterrel, bár picit sajgott a szívük, hogy az a sok jó kívánság odalett.

Vége

Az írás részt vett az 5. Karcolat novellapályázatán.