Szavanna

Ez… ez félelmetes!

Tudom, hogy ott van!

A bokor mögött, a majomkenyérfától jobbra…

Csak arra vár, hogy elmenjek mellette, hogy aztán orvul rám támadjon, és a frászt hozza rám! Tudom!

A papival is ezt tette. Szegény papi… amikor meglátta a lábai elé ugró fenevadat, úgy megrémült, hogy világgá szaladt, és nem jött vissza. Talán még mindig fut, pedig már nem kergeti senki…

Én nem akarok így járni. Inkább lemondok azokról a finom gyümölcsökről, amik a fa közelében nőnek. Pedig csorog a nyálam, hogyha rájuk nézek, és a pocim is korog, ma még nem ettem semmit… És nem is fogok, amíg az a lesben álló szörny el nem megy onnét, az biztos!

Hajaj!

Mozog a bokor… ez az izé felém jön! Istenem, kiszúrta, hogy hol vagyok!

Pedig próbáltam álcázni magam. Már egy órája állok itt szobormereven, mint egy kőszikla, és mégis kiszúrt az álnok! De mit csináljak, ha egyszer gyötörnek a szelek? Már majd szétdurrantam, muszáj volt kiengednem… a fene gondolta, hogy ez ilyen hangos lesz.

Pfuj! De büdös van! Ez én voltam?

Anyám, de csípi a szemem… hajaj, könnybe lábadt szemmel nem látom rendesen a vidéket.

Uram atyám, most hogy fogom megállapítani, hogy merre bujkál az a… az a…

Az előbb még felém jött!

Lehet, hogy már előttem áll?!

Édes Istenem, és én nem látom!

Jaj, ne! Valami hozzáért a lábamhoz!

Futás!

Tudtam, tudtam, hogy ma szívbajt fogok kapni!

Huh, hamarosan utolérem a papit, ha ilyen tempóban rohanok…

Kiugrik a szívem, meg kell állnom… remélem lehagytam azt a görényképűt.

Lih, lih!

A terep tisztának tűnik, úgy érzem sikerült leráznom… va-vagy mégsem?!

Az a vörös bokor miért hullámzik ott előttem, amikor nem is fúj a szél?

Gyanús! Fölöttébb gyanús!

Atya világ, ez ő! Ott van a bokorban! Ezer közül felismerem a szuszogását!

Ja, persze nem is ő szuszog, hanem én. Nem is csoda, ennyi futás után… volt vagy tíz méter.

Ezt nem értem, én sokkal nagyobb és erősebb vagyok, és mégis kiver a víz tőle.

Miért? Miért?!

Ez nem mehet így tovább! Most az egyszer nem fogok elfutni. Nem élhetem egész hátralevő életem rettegésben!

Szembenézek vele! Szembenézek a legnagyobb félelmemmel, és legyőzöm! Hisz az a kis csótány is csak egy állat…

Gyere csak elő, már nem félek tőled! Na, mi van? Már nem olyan nagy az arcod mi… micsoda?!

Itt van előttem… most eltaposom… ő csak egy egér, én meg egy hatalmas elefánt vagyok!

Szépen felemelem az egyik lábam, így, aztán… aztán, iszkiri!

Az írás részt vett a Tinta-Klub és a Karcolat közösen meghirdetett Legnagyobb félelem novellapályázatán.