Csúcsragadozók

Részlet...

1. 


A transzport

Órák óta szemerkélt az eső. Az űrrepülőtér betonján mindenhol tócsákba gyűlt a víz. A rossz idő ellenére mégis nagy nyüzsgés volt a hangároknál. Percről-percre egyre több utasszállító hajó érkezett és belsejükből csak úgy özönlöttek kifelé a sokféle nációk képviselői.

Boldog-boldogtalan álarcot viselt, ezen most nem csodálkozott senki. Elkezdődött a farsangok farsangja; a Maszkok karneválja, amely csodálatos jelmezeivel, és egyedi atmoszférájával minden idők leghíresebb rendezvényei közé tartozott, galaxis szerte.

Egy karcsú alak figyelte az előtte elhömpölygő, tarka forgatagot. Testével nekitámaszkodott a központi hangár oldalának, és félig eltakarta a táblát, amely mindenkinek a tudtára adta, hogy az épület a TekRes, a Terra Kettő Rendfenntartó Szektor tulajdonát képezi.

Felnézett, próbálta megkeresni a Terra egét jelentő, távoli színes folto­kat, de csak a végtelenbe nyújtózkodó, többszintes hangárépületeket látta minden oldalon. Az eső valahogy mégis lejutott a talajig.

A karcsú nő elfintorodott.

– Senki nem mutat haj­landóságot a közeledésre, ezért kár volt eláztatni a maskarám – jelentette ki félhangosan. – Pillanatnyilag látva, hogy nem történik semmi, sarkon fordult és a közelben dokkoló, tányér alakú hajó felé vette az irányt. Leopárdmintás overallja jéghidegen tapadt a testére, fázósan összébb húzta magán bőrdzsekijét. Mielőtt beszállt volna a hajóba, lehúzta fejéről az átázott maszkot és kicsavarta belőle a vizet.

Amikor benyitott a félhomályos társalgóba, két társa szembe fordult vele és kérdőn meredt rá. – Mi újság, Gepárd? – kérdezték egyszerre.

A nő megrázta a fejét. – Nem jött el a tag – csapzott szőke haját hátradobta a válla fölött. – Éjvadász legközelebb te tolod ki a képed az esőbe.

– Nem lesz olyan, hogy legközelebb. – Éjvadász cifrát káromkodott a bajsza alatt és a mellette ülő társa hátára csapott. – Mondhatom, ezt jól összehoztad, Párduc! – Fekete szőrzete alatt hullámoztak az izmok, ahogy gesztikulált. – Már négy órája várunk arra a zsíros szállítmányra. Szerintem csak szórakozott veled a megbízód! – rávicsorgott minden nyomorúsága okára.

Párduc is grimaszolt egyet, azután barátságosan így felelt:

– Biderdó el fog jönni, tegnap megállapodtunk. – Egy villámgyors mozdulattal képen törölte az asztaltól feltápászkodó, macskaszerű teremtményt.

Gepárd sztoikus nyugalommal szemlélte a kitörni készülő csetepatét.

– Te vadmarha, majdnem kiesett az aranyfogam! – hördült fel Éjvadász, és egy jól irányzott oldalrúgással kipenderítette pofozkodó társát a székéből.

Párduc először a kabin falának vágódott, majd nagy nyekkenéssel a padlóra zuhant. – Bunyót akarsz provokálni, te bolhás dög? – köpte a szót, ahogy talpra szökkent.

Vérben forgó szemekkel méregették egymást.

Mint két meggárgyult szobor! Gepárd a fejét csóválva mustrálgatta nekivadult társait.

– Mi lenne fiúk, ha ezt a kis összezördülést nem a társalgóban rendeznétek? – lépett közelebb. – Lássátok be, ez a kétszer kettes fémfalú helyiség nem a legalkalmasabb heves viták lebonyolítására. Úgyhogy ajánlanám az űrhajónk előtti szabad teret.

– Hű de vicces vagy, szöszi – villantotta elő hegyes ragadozófogait Éjvadász. – Ha a leszálló pályán kezdenénk ütlegelni egymást, pillanatokon belül rajtunk lenne a Rendfenntartó Osztag fele. – Rövidnadrágjából előkígyózó farka begörbült; támadni készült.

– Mindennek van előnye – kezdte mondandóját Párduc. – Kapunk egy szép kis cellát, egy hétig nem lesz gondunk kajára, sőt elfelejthetjük a hitelezőinket is. – Bosszankodva leporolta magát.

Gepárd szeme hosszan elidőzött Párducon. A férfi izmos testén sötét, testre szabott ruha feszült. Arcát általában párducszerű maszk takarta, de most a tarkójára tolva viselte. Rövidre nyírt fekete haja kiemelte markáns arcvonásait. Zöld szemét résnyire összehúzta és jó neveltség ide vagy oda, vicsorgott is.

A nő Éjvadászt igaz barátnak és hű társnak tartotta. A kapitányhoz viszont másképpen vonzódott, csak ezt nem hangoztatta nyíltan. Még soha nem vallott szerelmet senkinek sem, de már jó ideje erős késztetést érzett, hogy kivételt tegyen.

Gepárd vállat vont. – Ti tudjátok, fiuk… Aztán kárt ne tegyetek a hajóban!

– Álljatok le a heccelődéssel, jött valaki! – ocsúdott fel Éjvadász, a külső érzékelő rendszerre kapcsolt monitorra bökött; egy kopasz férfi álldogált a hajó rámpáján.

– Ő lesz a mi emberünk! – mondta a kapitány, és fejére húzta a maszkját. – Gepárd, fogadd a vendéget!

Éjvadász felröhögött. – Aztán nem ám orrba gyűrni a kis kopaszt, ha a gümőid láttán kiguvadnak a vizenyős szemei! – rikoltotta.

– Inkább téged kellene orrba vágni, te perverz macska! – fortyant fel Gepárd, miközben a pilótafülkével szembeni zsilipajtón kilépett a legénységi folyosóra. Gépolajszag csapta meg az orrát, ahogy végighaladt a kábelekkel telefuttatott helyiségen. Feje fölött az egyik neoncső sercegve pislákolt.

Az az átkozott murai megjavíthatná végre, tűnődött magában. Elméletileg a fajtája szeret barkácsolni…

Belépett a biztonsági zsilipbe. A monitorról egy fogát piszkáló, köpcös alak vigyorgott rá. Gepárd úgy döntött, lehet, mégis orrba vágja a jövevényt.

A konzolon gyorsan végigfuttatta a külső panel nyitó kódját. A hőkezelt fémajtó négy szabályos háromszögre szakadva húzódott félre.

A kinti rámpán várakozó férfi bekukkantott.

– Hello… Ó! – kezdte nagy elánnal, de amikor végigmérte a nőt, majdnem lenyelte a szájában forgatott fogpiszkálót:

– A kapitány a társalgóban várja… khm, uram. – Gepárd keze ökölbe szorult. – Ha befejezte a szemezést a melleimmel, akár indulhatunk is.

– Hát… hogyne, persze. Biderdó – mutatkozott be a férfi.

Gepárd résnyire húzott szemel sarkon fordult, és kilépett a folyosóra.

– Micsoda bula… – hebegte Biderdó, majd nagyokat nyeldekelve követte vendéglátóját.

A bezáruló ajtó résén át egy vörös hajú nő lopakodott be a hajóba…

A társalgó ajtaja szisszenve csúszott a fémfalba. Éjvadász és a kapitány barátságosan méregették a jövevényt.

– Üdvözlöm a Széltoló fedélzetén, Biderdó. Érezze otthon magát. – Párduc hellyel kínálta a nő mögött besorjázó, megkukult alakot. – Gepárdot már nyilván ismeri. Ez az alak itt mellettem Éjvadász, osztályon felüli pilóta – mutatta be szőrösebbik társát is.

Mivel a műanyag borítású asztal körül csak három szék volt, Gepárd állva maradt, így kikerült Biderdó látószögéből. A köpcösnek furcsamód megeredt a nyelve:

  – Örvendek… nos, nem húzom az időt, a tárgyra térek. – Fekete kezeslábasának zsebéből egy köteg bankót húzott elő. Fülig érő mosollyal dobta az asztalra. – Hatezer hitelegység. Ha az áru célhoz ér, további hétezret adok.

– Mi az áru és hova kell szállítani? – érdeklődött Párduc, miközben igazított a maszkján.

Biderdó az asztal tetejére rakta mindkét lábát, közel Éjvadász kíváncsiskodó kezéhez, és hátradőlt a kényelmetlen, csővázas széken.

– A cél mindegy, csak minél távolabb ettől a sárkupactól! Az áru én vagyok, és akár máris indulhatunk. – Biderdó arca elkomorult. – Sajnos, aki miatt idelátogattam, már elhagyta a bolygót. Viszont a felbérelt vérebei közelebbi ismeretségbe szeretnének kerülni velem…

Világos beszéd volt, Párducnak mégsem tetszett. De a fuvart vállalniuk kellett. Az utóbbi időben nem ment olyan fényesen a szimpla kereskedelem, ezért néha csempészkedtek is. De így is hitelt hitelre halmoztak, végül totálisan leégtek.

A kapitány Biderdóval az űrkikötőtől nem messze lévő lebujok egyikében futott össze. A férfi magántulajdonú teherhajót keresett. Jobb híján Párduc ajánlkozott, mivel nem volt szakmabeli a környéken. A csempész és kétes kereskedő hajók ritkán látogatták a Jagga-rendszert. Ezen senki nem csodálkozott, hisz a Terra Kettő a Bolygóközi Rendfenntartó szektor központja volt. A trió a Maszkok karneváljára jött, amit minden évben megrendeztek a bolygón. Álmukban sem gondolták, hogy éppen itt akad a horgukra ilyen zsíros fuvar.

– Áll az alku – határozott a kapitány, és felállt az asztaltól. – A Mura bolygóra megyünk.

– A Türkiz rendszerbe? – kérdezte némi éllel Biderdó, ő is felállt. – De hiszen az a nagymacskák birodalma! Vad vidék!

Éjvadász egy hirtelen mozdulattal felugrott az asztal tetejére és guggoló pózba vágta magát. – Nem vadabb ettől a környéktől – dorombolta –, de ha nagy gáz van, mehetünk máshova is. – Vigyorgó képét közel tolta Biderdó arcához.

– Megdumáltál – váltott át a köpcös tegeződésre. – Jó lesz a Mura. De többet holtbiztos, hogy nem üzérkedek macskafélékkel.

Éjvadász rákacsintott a fejét csóváló Párducra, majd lehuppant a padlóra, és berobogott a pilótafülkébe. Onnan szólt vissza:

– Felszállunk. Jó volna, ha megtalálnátok a biztonsági üléseket. Különben még bajotok eshet.

– Erről az alakról azt állították, hogy idézem: osztályon felüli pilóta – süvöltötte megrökönyödve Biderdó.

– Az is! – Gepárd megbízójuk vállára tette a kezét. – Éjvadász a Murán született és általában kiakad, ha a szülőhelyét le vadvidékezik. Ilyenkor egy kissé kapkodva vezet.

A köpcöst egy erőteljes rántással lenyomta a társalgó falából kiálló startülések egyikére, majd ő is helyet foglalt mellette. Biderdó arcáról lefagyott a mosoly.

– Gepárd, ha lennél szíves nem kötekedni a megbízónkkal…

A szőke nő idegesen bólintott a kapitány megrovó szavaira.

Párduc az asztalon felhalmozott hatezer hitelegységet a zsebébe gyömöszölte, majd belépett a pilótafülkébe és helyet foglalt a navigátori székben.

Éjvadász kilépési kérelmét a központ jóváhagyta, a monitoron pillanatokon belül feltűntek a javasolt légifolyosó és röppálya kódok. A nagymacska ezeket az egyszerűség kedvéért egyből elfogadta. – Ilyen békésen is ritkán távozunk egy bolygóról – vigyorgott Párducra, és egy határozott mozdulattal felemelte a hajót a hangár szénbeton padlójáról.

A kettős napú bolygó fölső régióiban a teherhajó még utoljára megfürdött a vörös fényű napok sugaraiban, majd kék színben tündökölve kirobbant az űrbe. Szó szerint kirobbant: ionsugarak ütköztek energiapajzsának, kék derengésbe burkolva a fedélzetét.

– A jó életbe, valakik lőnek ránk! – Éjvadász hangja sipítva tört elő a társalgó hangszórójából.

Gepárd sietve lekászálódott a nyöszörgő Biderdóról.

– Szerencséd, hogy nem én estem alulra – szólt oda a köpcösnek, majd rohanva feltépte a pilótafülke ajtaját. Párduc éppen akkor ült vissza a székébe az ágyékát tapogatva.

Egy újabb detonáció az álló nőt a megdöbbent kapitány ölébe lökte. Párduc futólag konstatálta magában, hogy a szőke szépség milyen puha egyes helyeken. Nem úgy, mint az a rohadt fémkamera!

– Levált a hátsó védőpajzs! – ordította Éjvadász. A hajtómű energiájának húsz százalékát egy gyors mozdulattal átirányította a pajzsokra. – A támadók 132 foknál közelednek, kapaszkodjatok!

Jobbra kapta a Széltolót és kihúzott a tűzvonalból, majd éles szögben megdöntötte a hajót, és kilencven fokot fordult. Lézertalálat rázta meg a fülkét. Éjvadász jobbra-balra himbálta a hajót, hogy elkerülje a további lövedékeket, majd felkapta a gépet és hirtelen balra vágott. A maximumig pöckölte a gyorsító kart, és bevágódott az ellenség közé. A támadó hajók meglepetten rebbentek szét az űr sötét bársonyán.

– Három DDR típusú elfogó vadászgép! – azonosította be Párduc az ellenséget.

– Mi a fenét akarnak ezek tőlünk? – kérdezte Gepárd, és alig észrevehetően feljebb csúszott Párduc ölében.

– Kérdezd Biderdót, az a nyavalyás szerintem tudja! – krákogta Éjvadász, le nem véve a szemét a monitorok vadul villogó kijelzőiről. – Ja, és jó volna, ha nem itt ülnétek rakáson! – Amíg a számítógép kiszámítja az ugráshoz szükséges koordinátákat, kezelésbe vehetnétek a lézer ágyúkat – fakadt ki a murai. – No, mi lesz már?

Újabb energialövedékek csapódtak a teherhajónak, kivételesen most szemből. A roham nem maradt viszonzatlanul, két vörös fénysugár hagyta el a zárótűz alá vett hajót.

Gepárd felkiáltott. – Biderdó fent van az ágyuknál! – Aztán már rohant is kifelé, a társalgón át, a folyosóra.

A főfolyosóról két ajtó vezetett a lövegtornyokhoz. A balra eső bent volt a falban, Gepárd arra imbolygott tovább. A benti kis kabinban található fémlétrán át felmászott a kupolaszerű ágyúállásba.

A dupla csövű löveg hallgatott, pedig Biderdó a célzóberendezés előtt ült. Kopasz fejére egy kereskedelmi forgalomban lévő lézerpisztoly csöve csatlakozott. A kar, ami tartotta, egy feltűnően csinos, fekete dresszbe öltözött, vörös hajú nőben végződött.

– Kezeket tarkóra! – mondta az idegen vontatottan, és az automata fegyver párjával a padlóból felbukkanó szőke nőre célzott.

Egy fejvadász! – villant át Gepárd elméjén a fejismerés.

A jobb kettesből vörös iker fénypászma vágódott ki az egyre zsugorodó bolygó felé, és majdnem telibe találta a V-szárnyú vadászgépek egykét.

Párduc beüzemelte a másik löveg ágyút!

– A szentségit, Gepárd, miért nem lőttök? – érdeklődött a férfi a pultba épített kommunikátorból.

A teherhajó hevesen megrázkódott, Biderdó kibukott az ülésből. Feje nagyot csattant a célzó pulton, elájult. A két nőnek sikerült talpon maradnia.

A vörös jobb könyökével maximumig tolta a kom kihangosítóját. – Állj le a tüzeléssel kapitány, különben szétlövöm Gepárd fejét.

– Ki a fene vagy te?

– Egy fejvadász.

A tüzelés abbamaradt.

– Okos döntés… – A nő megengedett magának egy félmosolyt, és álla vonaláig érő hajtincseit kifújta szép metszésű arcából. – A pilótafülkében találkozunk – búgta, majd bontotta a vonalat.

Gepárd ugrásra készen várakozott. Bosszantotta a fejvadász magabiztossága.

– Erre már nincs szükség – mondta a vörös, és az egyik lézerpisztolyt a combjára szíjazott pisztolyövébe csúsztatta, majd bekapcsolta az övére csatolt kis hatósugarú adó-vevőt.

– Vörös gráciák! Minden a terv szerint halad, szüntessétek be a támadást!

– Rendben, Virgin. Biderdó hogy van?

– Él.

A fejvadász kikapcsolta a kommunikátort.

Gepárd ezt a pillanatot választotta a támadásra. Egy hatalmas szökkenéssel ráugrott ellenfelére és leteperte a fémpadlóra. A fejvadász páros lábbal felrúgott, és Gepárd már repült is tovább egyenesen az eszméletlen Biderdónak, majd a férfit magával sodorva csapódott a lövegtorony áttetsző falának.

Ellenfele csípőre tett kézzel várta, hogy feltápászkodjon. Nem támadt újra, ugyanis Gepárd kezében felismerni vélte saját bejáratú pisztolyait, melyek most a változatosság kedvéért rámeredtek.

– Hát jó, szöszi, ezt a menetet te nyerted – gratulált Virgin, majd homlok ráncolva hozzátette: – Na, mi lesz? Meghúzod végre a ravaszt?

– Nem gyilkolok harmincon túli nőket – vont vállat Gepárd. – Párduc majd dönt a sorsod felől. – Félreérthetetlenül intett a lejárat felé.

– A kopasszal mi lesz?

– Marad.

– Én nem hagynám itt… – morogta maga elé a fejvadász, aztán elindult lefelé a fémlétrán.

A V-szárnyú vadászgépek rajformációba rendeződve követték a teherhajót, hihetetlen pontossággal utánozva annak manővereit.

Éjvadász adrenalin szintje visszaállt a normálisra. Ez megfigyelhető volt a vezetési stílusán: már nem rángatta a botkormányt. – A számítógép készen van a navigációs számításokkal – konstatálta –, most már biztonságosan fénymeghajtásra kapcsolhatunk. Akár most.

– Azt egyelőre nem ajánlom, cicus! – tiltakozott a fejvadász, miközben a szeme villámokat szórt. – A társaim zokon vehetik, ha szó nélkül lelépek.

– Nem vagy abban a helyzetben, hogy parancsolgass! – förmedt Gepárd a vörös hajú nőre, aki a navigátori székben ült megkötözve, majd továbbpásztázta az űrt a plasztacél ablakon át.

– A kapitányotok túl szorosan kábelezett az üléshez – szitkozódott Virgin. – Legalább a mellemre lehetett volna tekintettel…

– Kuss! – Gepárd a fegyverek csövét a fejvadász szájába gyömöszölte. – Nem tetszik a stílusod, vörös! Ne akard, hogy megetessem veled a pisztolyaid!

A pilótafülke ajtaja félrecsúszott. Párduc lépett be nyomott hangulatban.

– Biderdó nincs a lövegtoronyban. Benézek a motorházba, talán ott… hé, Gepárd! Mi a nyavalyát művelsz?

– Csak barátkozik – sóhajtotta Éjvadász.

A vörös hajú nő kommunikátora felcsipogott, aztán statikus zaj kíséretében torz hang tört elő egy kódolt frekvencián:

– Virgin jelentkezz! Egy űrhajó vált le a törzsetekről… Körbevettük, de egyfolytában menekülni próbál.

A fejvadász hátrakapta a fejét, a pisztolycsövek kicsúsztak a szájából. – Lőjétek szét, különben ugrott a vérdíj! – harsogta.

A trió döbbenten bámult Virginre, aki egy kígyó sikamlós ügyességével csúszott ki a kábelrengetegből, másodpercekkel később felpattant és mélyen Párduc szemébe nézett.

– Jegyezd meg egy életre, engem nem lehet megkötözni!

– Keresztüllőlek! – vicsorgott Gepárd.

– Akkor vérdíj lesz a fejeteken – közölte hidegen Virgin. – Ha együttműködtök, részesedhettek a vérdíjból.

Éjvadász felmordult. – Nem hiszem, hogy lesz rá alkalmunk, ha nem lépünk le időben… – A monitorra bökött. – Nézzétek!

Rendfenntartó hajók úsztak egyre közelebb a gyilkos fogócskába feledkezett vadászgépek felé, figyelmeztető sortüzek tucatjaival bombázták a viszálykodókat. A megzavart V-szárnyúak gyűrűjéből a háromszögforma űrhajó egy fényes csík kíséretében átlépett a hipertérbe.

– A kopasz fény fölé kapcsolt – mérgelődött Éjvadász. – Lenyúlta az egyetlen mentőhajónkat. Hát nem remek?

A fejvadász Párduc elé lépett, ajka szinte érintette a férfi maszkját. – Döntened kell kapitány! – Hallgatott egy sort. – A Rendfenntartók kezére játszol, vagy segítesz elkapni a tar fejűt?

– Ugyan már! – szólt közbe Gepárd – Biderdó bárhova mehetett, évekig is kereshetnénk. Én azt mondom, a nőt passzoljuk át.

– Tudom, hova ment – mondta sejtelmesen Virgin. – A köpcös fejére tűzött vérdíj negyvenezer hitelegység. Ha csatlakoztok, osztozás egyenlő részben, hét felé.

– Természetesen csatlakozunk – nyögte Éjvadász, és a fénymeghajtó billentyűzetét kezdte babrálni.

Párduc rövid megfontolás után bólintott. Furcsa bizsergést érzett az ágyékánál, Lenézett. Virgin simogató kezét látta.

– Te szemét! Van képed eltűrni, hogy ez a némber simogat? – fakadt ki Gepárd, olyan erővel szorította a pisztolyok markolatát, hogy ujjpercei elfehéredtek.

A fejvadász egy félmosoly kíséretében bekapcsolta adóvevőjét:

– Vörös gráciák! Egyezséget kötöttem a Széltoló kapitányával, várjatok ránk a Poctor Ötnél!

– Vettem, bár nem örülök neki – válaszolta a recsegő hang. – Az aszteroidamező külső övénél találkozunk, vétel!

A vadászgépek egy szemvillanás alatt eltűntek a rendfenntartó hajók armadája elől. Azoknak már csak egyetlen célpontjuk maradt: a teherhajó.

– A szükséges információkat majd elújságolom az út alatt. – A fejvadász az övéből egy átlátszó műanyag kártyát vett elő és odaadta a vigyorgó pilótának. – A megbízóm, a Bíbor hercegnő ajándéka.

– Ha nem tévedek, ez egy méregdrága koordinátor kártya – jelentette ki Éjvadász, aztán a kártyát becsúsztatta a leolvasó egységbe, és a monitoron máris futottak a Poctor Öt adatai. A Murai elfüttyentette magát, majd dorombolva megszólalt:

– Vánszorogjatok a startülésekbe, fénysebességre kapcsolunk!

Mielőtt a Rendfenntartók a fedélzetre léphettek volna, a teherhajó is eltűnt a térnek erről a pontjáról.